22.rész

Hyorin nem volt önmaga. Már nem az a jól öltözött, csinos lány volt. Megtörve állt két emberem karjai közt. Arcát és testét sebek borították, bizonyítva azt, hogy mennyire szeretem azt a lányt, akit megakart ölni. Alig élt. Ahogy megláttam, hatalmas mosoly ült az arcomra, hisz valamennyire örömmel töltötte el a szívemet az ő szenvedése. Szenvedtem én is miatta annak idején nagyon sokat. Most itt a lehetőségem, hogy visszaadjak neki mindent, a kis barátjával együtt.  Lee dühösen figyelt és láttam rajta, hogy Hyorinhoz ment volna legszívesebben. Ugyan úgy viselkedett, mint ahogy én viselkedek, ha Jessiről lenne szó. Ezért fogom megölni és ezért fogok bosszút állni. Szeretem Jessit, akár mennyire nem akarom, hogy lássák.

- Segíteni akarsz rajta igaz? - kérdeztem gonoszul Leet. Nem reagált. Felakart állni, de visszanyomtam. - Nem tudsz rajta segíteni. Amit tett az megbocsáthatatlan. Számomra végül is. Ez a lány egyébként se szeret téged. - Hyorin arcán egy könnycsepp gördült végig. Nem akartam elhinni, amit láttok. Sose láttam még sírni. Mindig kemény volt, de most ahogy kinézett inkább egy szerencsétlen kislányhoz hasonlított. Nem bántam semmit sem. Fájdalmat akartam neki okozni. Mérhetetlenül nagy fájdalmat. Elégtételt akartam, hogy megnyugodhassak és ott folytassak mindent, ahol abba hagytam. Újra azt az életet akartam, amit Jessivel éltem eddig, igaz a veszekedések és sérülések nélkül.

- Enged el! - sziszegte Lee. Megráztam a fejem.

- Eszem ágában sincs. - incselkedtem vele.  Woo felállt.

- AZ ISTENÉRT MIT AKARSZ EZZEL ELÉRNI?! - kiabálta. Vissza nyomtam a székébe nem foglalkozva azzal, hogy tisztelnem kéne. Ezt az embert nem tudom tisztelni. Hasonlít anyámra. Ő is ugyan olyan álszent és kibírhatatlan.

- Vendetát. - higgadt voltam, de legbelül ugráltam örömömbe, mint egy kisfiú. A bosszú édes szagát éreztem magam körül. A levegő megfagyott, feszült volt, de nekem ez imponált a legjobban. Az az érzés, hogy van egy adu a kezedben mindennél boldogabbá és szabadabbá teszi az embert. Én is ezt éreztem most. Szabad voltam és könnyebb bárminél.

- Mégis minek? Az a lány megölte Hyorin apját. Te akarsz bosszút állni? Hyorin jól tette azt, amit tett és kár, hogy nem tudta befejezni. Zico te nem vagy idevaló, sose voltál idevaló. Csak anyáddal szembe voltunk tisztelettel, ezért fogadtunk be. Mindnyájunknak az lenne a legjobb, ha te nem lennél. - ideges volt Woo. Mosolyt csalt arcomra a mondanivalója. Ha ez így lenne, most nem lennék itt. Nem értem volna el ilyen sokat ennyi idősen. Az igazság az, hogy félnek tőlem, mert egyszer túl messzire fogok eljutni és nem tudnak majd megállítani. Megöltem a saját anyámat, azért, hogy szabad legyek és tudják jól, hogy innen nehezen van vissza út.

- Tudom, hogy örülnének neki, de mégis vagyok és még sokáig leszek. Jessi azért ölte meg az apját, mert én mondtam neki. - hátat fordítottam nekik és Hyorin felé tartottam. Megfogtam a fejét és kényszerítettem, hogy rám nézzen. - Hogy szoktad mondani? Fuss, ha bírsz nyuszika! - suttogtam a fülébe mosolyogva. Ijedtség ült ki az arcára. - Mégis, hogy gondoltad? Honnan vetted a bátorságot? - remegett. Rettegett tőlem és nem hiába. Annyi mindent követett el ellenem. Én tényleg szerettem őt, de ő becsapott és ki semmizet.

- Te küldted rám. - nyögte. - Te küldted. Nem az én hibám. Ha valaki megakar ölni, nem fogom hagyni, hogy megöljön. Ezt te is jól tudod. Hiába hibáztatsz engem, nem én vagyok a hibás, hanem te saját magad. - igaza van. Én vagyok a hibás és ezt tudtam jól. Én tehetek arról, hogy Jessi majdnem meghalt. Bekellene látnom, de nem akarom. Őt hibáztatom, hisz a dolgokat jobb egy emberre rá fogni. Ez egy lehetőség, hogy megölhessem. Jessit felhasználtam, mint csalit, akaratlanul. Saját sérelmeim miatt, majdnem meghalt.

- Te pedig elcseszted az életemet. Majdnem elvesztettem miattad mindenem. Emlékszel? De talpra álltam és most itt vagyok. Te pedig hol vagy? A nagy és erős Hyorin. Megfogsz halni. Nézz magadra! Szánalmas vagy! - ott hagytam és leültem vendégeimmel szembe. Ezt az ügyet minél hamarabb leakartam zárni. Lee vérben forgó szemmel nézett és tudtam jól, hogy nekünk a közel jövőben még lesz egy csatánk, amiben vagy én vagy ő , de valamelyikünk megfog halni. - Utoljára kérdem, mit kerestek itt? Mit akartok tőlem? - fészkelődni kezdtek. - Jessit akarjátok látni, hogy él-e még? Azt akarjátok látni, hogy mennyire szánalmas állapotban vagyok? Megsúgom. Sose voltam még ilyen erős, mint most. - egyre dühösebb voltam és felemeltem a hangom. A fájdalom kezdett a felszínre törni és ezeket az érzelmeket próbáltam dühvel vegyíteni.

- Enged el Hyorint! - próbálkozott újra Woo.

- Engedjem el? - nevettem. -  Nem. Nem engedem el! Ő már az enyém. - halálosan komolyan mondtam, de ebből semmi sem volt igaz. Nekem csak addig kell, míg bosszút nem tudok állni. Meg akartam ölni a szerelme előtt, de fogalmam sem volt, hogy hogyan.

- Visszakaptad Jessit, nekünk pedig ad vissza Hyorint, ez így becsületes és tisztességes. - felnevettem hangosan.

- Te meg tudod is, hogy mi az a becsületesség és tisztesség. Ne nevetess, kérlek. Szánalmas vagy a fiaddal együtt. Ebben a világban nincs olyan, hogy becsület és tisztesség. Amit ti képviseltek az már rég halott.

- Szomjas vagyok! Vizet! - könyörgött csendesen Hyorin. Mosolyogni kezdtem, mert újabb ördögi terv jutott az eszembe. A gyűrűmet fogdostam melynek a díszítése alatt lévő kisreteszben mindig van egy kevés méreg. Felálltam és a szoba túloldalán lévő kancsóhoz indultam, ami az egyik kisszekrényen volt. Beletettem a mérget mikor hátat fordítottam nekik és lötykölve, hogy feloldódjon benne a szer az asztalhoz vittem.

- Tudjátok itt nem csak Jessiről van szó. - ültem vissza le. - Hanem rólam és Kazumáról. Segíteni akarsz a szerelmeden Lee? Jó, utoljára megengedem, de utána el kell menetek, vagy megöllek titeket. Ott a víz! Adj neki, hisz szomjas. - mohón kapott érte és öntött belőle egy pohárba. Felugrott és Hyorin segítésére indult. Megitatta vele a vizet, az én örömöm pedig, hogy saját szerelmét öli meg, egyre nagyobb volt. Az utolsó cseppig megitta és pár perc múlva a szer hatni kezdett. Görcsök vették hatalmába és üvöltött a fájdalomtól. A verejték gyöngyözött a homlokán, Lee pedig idegesen figyelte a történteket. Nem tudott mit tenni. Csak fogta szerelme kezét, aki pár perc múlva kilehelte a lelkét. Összecsaptam a tenyerem és felálltam, hatalmas mosollyal az arcomon. Lee értetlenül nézte szerelme holtestét, én rám pedig úgy nézett, mint egy vadállatra. Direkt produkáltam magam. - Jó volt a buli uraim, de itt a vége. Viszontlátásra! - Woo felállt.

- Te aljas disznó! - üvöltött. - Hogy tehetted ezt? Hogy volt ehhez bátorságod?

- Nem én öltem meg, hanem a fiad. Ő itatta meg vele a mérget. - nevettem fel. Lee oda lépett hozzám és felemelte a mutatóujját.

- Ne lepődj meg, ha Jessi holtan fog haza kerülni, hozzád. - fenyegetett és a dühtől remegett. Szórakoztatott a látványa, de az, hogy Jessivel fenyegetett az már kevésbé.

- Te engem ne fenyegess idióta. - sziszegtem, mint egy kígyó.

- Visszakapod, amit tettél! Jessit el fogom kapni. Eljátszadozom vele, utána pedig könyörögni fog, hogy öljem meg. Meg fogom ölni a kurvádat, utána pedig téged is. - behúztam neki egyet. Hátra esett engem pedig Kazuma lefogott.

- Uram! - súgta a fülembe. - Magához tért!

- Vége a játéknak! Dolgom van! Takarodjatok el vagy hullazsákban kerültök ki innen!