2014. július 1., kedd

4.rész



Nem szólt. Elővett a zsebéből egy doboz cigit, kivet belőle egy szálat majd rá gyújtott. Lassan, hátra döntött fejjel kifújta a füstöt én pedig néztem, ahogy az elillan a szobában. Ott álltam előtte, mint egy halom szerencsétlenség és féltem attól, hogy megint megüssön. Elszívta a cigit, a csikket pedig elnyomta az asztalon majd közelebb lépett hozzám. Alig választott el minket pár centi. Félelem járta át a testem emiatt. Csak egy fél karnyújtásnyira vagyok tőle, hogy hozzám érjen és bántson.  Lenézett rám majd álamnál fogva felemelte a fejem.
- Félsz tőlem? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán. Túlságosan jól áll neki ez a mosoly és még az is rá tett, hogy félhomály uralkodott a szobába. Vonzódni kezdtem hozzá egyre jobban, de közben tartottam is tőle. Haboztam, mert nem tudtam mi lenne a helyes válasz.
- Igen. Azt hiszem.  - mondtam halkan, nem túl határozottan.  Lesütöttem a szemem és a padlót kezdtem el, nézni.
- Helytelen a válasz. Tanuld, meg te nem félhetsz senkitől sem, még tőlem sem. Amit pedig Kazuma mondott felejtsd el! Igaz, de senkinek semmi köze a másik magánéletéhez, az enyémhez meg főleg nem. Na de most már elég legyen. Menj haza és pihend ki magad. Holnap találkozzunk, és ne felejtsd el, ha nem dolgozol keményen és nem javulsz, akkor minden egyes napod ilyen lesz, mint a mai. - hátat fordított nekem majd kisétált a szobából. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel majd én is elindultam utána.
Este volt már. A levegő hűvös volt a nappali forrósághoz képest. Az utcáról minden józan ember eltűnt, csak a fiatal, eszetlenek voltak kint. Zsebembe dugtam a kezem, megmarkolva pisztolyom, úgy sétáltam hazafelé. Az agyam azon kattogott amit Kazuma mondott. Nehezen akartam elhinni, hogy ennyi nő volt már. De hát Zico is megerősítette. Mégis mi a fenéért csinálja ezt? Megöli őket, mert terhesek ráadásul tőle. Undorító, amit csinál. Én más leszek, tudom jól. Velem nem fogja ezt csinálni. Velem nem tud kikezdeni, pedig annyira helyes. El kell felejtenem ezeket a gondolatokat. Most az a cél, hogy minél többet dolgozzak és, hogy minél több pénzem legyen. A többi másodlagos.
  
 Egy kocsi dudált rám miközben megállt mellettem az út szélén. Nyílt az ajtaja, kiszállt az ismerős sofőr és hátul ajtót nyitott nekem. Haboztam, de beszálltam. Zico ült bent és whiskyt ivott.
- Jó estét. - szólaltam meg halkan és kicsit lehajtottam a fejem előtte.
- Szia Jessi. - elővett egy poharat és töltött nekem is. - Fogad el. - nyújtotta felém. - Finom whisky, a legjobb. - elvettem tőle.
- Köszönöm. - felemelte a poharát és koccintott velem. Meghúzta én pedig csak egy kortyot ittam belőle.
- Gondoltam haza viszlek. - közelebb jött hozzám mire én megrémültem. Hátrálni kezdtem, de megfogott gyengéden és szorosan magához ölelt. A zsebembe nyúlt és kivette a pisztolyt. - Erre nincs szükséged most. - vörös lettem és szaggatottan vettem a levegőt a hirtelen ért, jól eső érzésektől, de fájó pillantásokkal tekintettem a fegyverem után. - Beszélgethetnénk, mert tudod, lenne egy ajánlatom, de ahhoz meg kell jobban ismernem téged. - nem értettem mit akar tőlem, de bele mentem. Inkább beszélgettek vele, minthogy megöljön. Hosszú percekig nem szólt semmit, majd a limuzin megállt egy eléggé drága szórakozóhely előtt. Kiszálltunk a járműből és elindultunk befelé. A biztonsági őrök meghajoltak előtte majd kinyitották nekünk az ajtót ő pedig maga elé tessékelt. Kíváncsian léptem be. A zene hangosan szólt, amit már az előtérben is jól lehetett hallani. Végig néztem az embereken és mindegyikük gazadagnak nézett ki. Fiatalok voltak és volt köztük pár 40 éves üzletember is, akik ide jöttek egy éjszakás kalandokat keresni, mert ráuntak feleségeikre. A fiatal lányok bedőlnek nekik és oda adják magukat csak, mert hiszékenyek.

 Át vergődtünk az ember tömegen és elérkeztünk egy lépcsőhöz. Felmentünk rajta és egy hosszú folyósóra értünk ahol mind a két oldalban ajtók voltak.  Elindult én pedig mentem utána. Időm se volt körbe nézni, mert annyira gyorsan haladtunk. Megállt az egyik ajtónál, elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Kicsit félre állt és mutatta, hogy menjek be. A szoba elegánsan volt berendezve. Illet hozzá. Kevés bútor volt. Csak egy íróasztal állt az ablak előtt, szemben az ajtóval. Egy kis szekrény és egy ülőgarnitúra. Pár polc, amin nagyon szép tárgyak voltak ízlésesen elrendezve. Leültetett. Az asztalhoz lépet. Kivett a fiókjából egy papírt és ő is csatlakozott hozzám. Az asztalon két pezsgős pohár volt és jégben pezsgő. Kihúzta a dugót az üvegből mely hangosan pukkant, majd mindkettőnknek töltött az italból. Az egyik poharat nekem nyújtotta, amit el is vettem tőle. Felemelte poharát és biccentett majd ivott belőle. Közelebb jött hozzám. Hátrálni akartam, de megfogta a kezem. Egyre idegesebb lettem és már nem tartottam jó ötletnek, hogy eljöttem vele.
- Ez az én klubom. Tudod, nagyon sok híresség jár ide és múltkor ki szúrtam itt a barátnődet Kwon JiYonggal. Nem is tudtam, hogy van közöd hozzá. - bólintottam majd idegesen fészkelődni kezdtem. - Nem foglak bántani. Nem kell félned. Mesélj! Mi a hobbid? - meglepő kérdés volt ez tőle. Még, hogy mi a hobbim. Nem akartam rá válaszolni, nem akartam vele beszélgetni. Otthon akartam végre lenni és aludni szerettem volna a meleg ágyikómba. Szemeibe néztem és sunyiságot véltem bennük felfedezni. Gonosz egy férfi azt már megtapasztaltam, dehogy az én életem tényleg érdekelje azt már nem akartam elhinni.
- Nincs hobbim. - mondtam csendesen. Hangosan felnevetett én pedig emiatt egyre rosszabbul éreztem magam.
- Nem ezt hallottam. - még mindig szórakozott rajtam. - A tánc miatt jöttél Koreába nem? - a szemeim kikerekedtek. Mégis mi köze van hozzá? Mérges lettem. Kutatott? Felálltam, de ő azonnal vissza is rántott. - Nem kell ezt minden nap csinálnod. - simított végig az egyik sérülésemen. - Túl szép az arcod ahhoz. Ezt vidd haza és olvasd el, holnap pedig várom a válaszod. Azt akarom, hogy nekem táncolj minden áldott este. A részletek benne vannak, én már alá írtam, most már csak neked kell. - kezembe nyomta a papírt. - Tudod, kellesz nekem és nem akarlak elveszíteni. Remélem, ehhez jobban fogsz érteni, mint az öldökléshez.
- Nem fogok a táncos kurvád lenni. - ordítottam bele a képébe. Felnevetett.
- Tudod nem kéne így viselkedned velem. - mondta halál nyugodt hangon. Felállt szembe velem. - Kibéreltem neked a legjobb tánctermet ahol nappal gyakorolni tudsz, új koreográfiát tudsz tanulni és este nekem könnyedén fogsz egy órás műsort adni.  - megáztam a fejem. Akkor se fogom a seggem neki rázni. Ebbe nem megyek bele, hogy utána árulja a testem és minden este elkapjon miközben én reménytelenül, undorodva kapálóddzak alatta az életemért. Álam alá nyúlt és felemelte a fejem, a szemembe nézett. - Ha nem teszed meg… - suttogott és egyre közelebb hajolt ajkaimhoz. A testem megremegett leheletétől és készültem, hogy megcsókoljon. - … előröl fog kezdődni minden és még durvább lesz. - adott egy gyenge pofont én pedig elhajtottam a fejem. - Vidd haza a szerződést és olvasd el! Utána pedig írd alá és holnap reggel a házatok előtt várlak. - felegyenesedve, ridegen közölte velem akaratát. Felálltam és szó nélkül kisétáltam majd az üvöltő zenétől megsüketülve, az emberek érintésétől iszonyodva, hagytam el a klubot. Fogtam egy taxit és haza mentem.

Egész éjjel a plafont bámultam. Szerencsémre mire haza értem Meli már aludt és nem látta a sérüléseimet. Forgolódtam az ágyamban és az a nyavalyás papír bosszantotta a fantáziám, ami most a mellettem lévő kiséjjeliszekrényen hevert hanyagul. Felkapcsoltam a villanyt, felhúztam mellkasomhoz a térdeim, hátamat neki döntöttem a hideg falnak és kézbe vettem a fehér lapokat. Elkezdtem olvasni.
Alulírott Jessica Denem, elfogadom a szerződésben lévő feltételeket és abban leírt feltételekhez tartom magam… - megforgattam a szemeim és tovább olvastam. Napi 600.000 won. Nem tudtam eldönteni, hogy ez sok vagy kevés, de biztos több, mint amivel most rendelkezem.  Tovább olvastam érdeklődve és mikor ahhoz a részhez értem ahol leírta azt, hogy ő mihez fogja magát tartani a szemeim kikerekedtek. Nem fog hozzám nyúlni, míg én nem akarom. Nem ad oda senkinek és rajtunk kívül senki se lesz, a szobába ahol táncolni fogok neki. Az én dolgom csak annyi, hogy megtanuljak egy-két sexy koreográfiát, amit esténként elő adok neki. Egy óráért kapok 600.000 won-t. Felsóhajtottam majd visszatettem a papírt és bebújtam az ágyamba. Ha ebbe bele megyek, a méltóságomat fogom porrá zúzni, ha nem teszem meg, akkor nagyon hamar fogok meghalni. Nem akartam elhinni, hogy ilyen ötlettel állt elő. Mégis mit akar tőlem? Annyi kurvát szedhetne, össze amennyit csak akarna. Csak táncolnom kell semmi mást. Félévig ez lesz a dolgom.  Végül is a tánc nem nehéz. Azzal fogok foglalkozni, amit tényleg szeretek csinálni. Kapok tánctermet és egésznap ott lehetek, nem kell harcolnom, újabb sérüléseket beszerezve. Újra felkeltem elolvastam még egyszer a szerződést és aláírtam. Ha nem fogja magát hozzá tartani, akkor megölöm.

Túl korán volt még mikor reggel felkeltem és a háztömb előtt álló fekete luxus kocsihoz siettem le. Alig volt pár ember az utcán és még barátnőm is aludt. Beültem a kocsiba és a látvány, ami fogadott teljesen megbénított. Annyira sexy és vonzó volt azon reggelen, ahogy ott ült farmerben és félig kigombolt ingbe, pilóta napszemüvegben. Haja tökéletesen állt. Hátra volt dőlve, lába széttéve, keze pedig az ülés tetején nyugodott. Bentebb ültem és becsuktam az ajtót. Szembe fordultam vele, lehajtott fejjel. Rám nézett és elmosolyodott.
- Szépek az ajkaid mikor ki van festve. - suttogta kéjesen. Megborzongottam kijelentésétől. - Ezek szerint, ahogy végig nézzek rajtad, bele mentél az ajánlatomba. - megint nyers és kimért. Bólintottam és felé nyújtottam a papírokat. Megnézte és mikor látta, hogy alá írtam mosoly húzódott arcárra. - Máris indulunk a TS Entertaimentbe. - el se akartam hinni. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Hogy, hová? - kérdeztem hitetlenkedve. Az agyam nem tudta felfogni ezt az információt és nem is akarta. Hogy én a TS-be legyek minden egyes nap és… ez csak egy álom, ez csak egy álom.
- A TS-be. Ott béreltem neked tánctermet. Ha nagyon jó kislány leszel, még tánctanárt is kaphatsz. - nem válaszoltam és nem is kérdezősködtem. A kocsi elindult a szívem pedig a torkomba dobogott. 


2 megjegyzés:

  1. Tudod mit???? Még most sem szeretem Zicot..... Tudom h a valóságban jó pasi, de naaaa.... akkor is ijesztő!!! És ez az ajánlat, nekem gyanúús, nem bízok Zicoban és kész, bár itt tény, hogy egy hajszállal kedvesebb volt.Tényleg tegyél bele egy rendes, kedves fiút is könyörgöm :3 Viszont nagyon nagyon jó rész volt. Szeretem olvasni a ficieidet, mert olyan mások, szal vágod, nem azok a Happy ficik, hanem ilyen tele van gyötrelmekkel, meg fájdalmakkal!!! Siess a kövivel. <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen nagyon aranyos vagy <3 ma este már lesz :)

      Törlés