8.rész

- Lenne egy kis meló. - mondta Zico idegesen, ahogy kinyitottam a szemem reggel. Elűzte kegyetlenül a boldogságom és újabb rémes gondolatokat teremtett az agyamba. Nem hagyta, hogy felébredjek és felkészüljek a nap minden szörnyűségére. Felültem és térdeimet felhúztam, majd átöleltem őket karjaimmal. Félni kezdtem. Itt vagyok messze, egyedül ezzel az idiótával és senkit sem ismerek, ha menekülni kéne. - Ne aggódj! Hamar végzel vele és nem fogom engedni, hogy bántsanak. - csuklott el a hangja én pedig értetlenül néztem rá. Valami nyomta a lelkét, de tudtam jól, hogy sose vallaná be, hogy mi baja.

- Mi lenne az? - kérdeztem bátortalanul.

- Majd délután elmondom. Nem akarom, hogy bosszúságod legyen miatta egésznap és elrontson mindent. - kiakadtam. Egyre rémesebb gondolatok futottak át agyamon és egy furcsa sejtelem ütötte fel a fejét bennem.

- Zico! Te ezt mindvégig tudtad. Ezért hoztál magaddal nem pedig azért, hogy ne egyedül legyél. - felálltam mielőtt még elkaphatott volna. - Hazudtál már megint nekem én pedig majdnem meg adtam magam. - hajamba markoltam és idegesen jártam fel alá. Üvöltöttem vele és jól esett, hogy még ellenkezni se akart, csak hagyta, hogy kiadjam magamból. - Nem érdekelsz. Haza megyek. Ha haza jöttél, akkor pedig visszafizettek minden centet és felejtsük el egymást. - Zico rémülten ugrott fel. Sose láttam még ilyenek. Félt.

- Jessi. Nem tudtam, hogy így fognak alakulni a dolgok. Kérlek, szépen ne tedd ezt velem. - mentegetőzött és könyörgött. Szánalmas alaknak tűnt. Megint egy fiú volt, nem pedig egy veszélyes alak, akitől félnem kéne és tartani. - Ha elmész, akkor én tönkre megyek. Szükségem van rád. Kérlek téged. Megígérem, nem hagyom, hogy bántsanak.  Kérlek. - szánalmas volt. Szemeibe néztem, amibe pontosan bele volt írva minden gondolata és félelme. Nem tudtam ellen állni neki. Ajkai tévedt tekintetem, amik teljesen megbabonáztak, magukba bolondítottak. Egy perc alatt történt, hogy meggondoltam magam. Pedig ott lett volna az alkalom, hogy haza menjek és befejezek mindent. Elmenekülhettem volna ott és akkor, de mégis szeretem ezt a férfit. Nem tudom leírni pontosan miért, de szeretem.

- Elmentem megfürdeni. - bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

A kocsiba ültünk egy óra múlva néma csendbe. Nem jutott eszembe semmi, amit mondhattam volna neki és haragudtam is rá. Shanghai leggazdagabb részén jártunk. Itt egészen más milyen volt a városkép, mint ahol előző nap jártunk. Ámulva bámultam kifelé az ablakon. Gyönyörű épületek és még gyönyörűbb autók. Ez nem az igazi Kína volt. Az igazi Kína nem ilyen, ahogy hallottam. Az igazi Kínában az emberek éheznek, szegénységben élnek és egymás ellen harcolnak a túlélésért.

- Szép hely Shanghai ugye? - bólintottam és tovább bámultam kifelé. - Szép, de ez csak egy álca.

- Hová tartunk? - tereltem a témát. Nem akartam tudni arról a sok szörnyűségről, amit már így is el tudtam képzelni. Ráadásul többet akartam tudni a terveiről.

- Vásárolni. Kell neked pár új ruha, mert amiket hoztál magaddal, nos, nem éppen a legmegfelelő öltözék. Semmi normális göncöd nincs, és most ezen kell segítenünk. - mondta közönyösen. Felment bennem a pumpa és felé fordultam.

- TE KUTATÁL A CUCCAIM KÖZÖTT?! - ordítottam a képébe. - Ehhez nem volt jogod! Az az én magán életem. - megrántotta a vállát és az ablakon nézett kifelé. Nem érdekelte kiborulásom, sőt lemertem volna fogadni, hogy még élvezi is a helyzetet. Gondolataiban biztos perverzkedik rajta és azon gondolkozhatott, hogy hogyan fog ezért az ágyban büntetni. Nem mintha engedném neki.

- A buggyijaid nagyon szépek. Remélem nem haragszol, hogy eltettem belőle egyet. Szunevir Shanghaijból. - nevetett majd a zsebéből elő vette és felmutatta. Utána kaptam, hogy kivegyem a kezéből, de ő elrántotta.

- Ajánlom te rohadék, hogy ad vissza, így is haragszom rád. - intett, hogy nem. - Megverlek te szemét dög. - megszagolta. Csesztetésből nagyot szívott az illatából, majd felemelte az ablak felőli kezében, én pedig ki akartam venni. Az ölébe kerültem szembe vele ő pedig előre dobta az anyós ülés felé. Utána akartam menni, de megfogott. Csípőmnél fogva tartott magán.

- Ha kapok egy csókot… - megpuszilta a nyakam én pedig visszafojtottam egy jól eső nyögést. - … akkor talán… - az álam következett. - … érte mehetsz. - megcsókolt én pedig hajába túrva viszonoztam és jobban hozzá préseltem magam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált. Remegtünk mindketten a vágytól én pedig próbáltam vissza fogni minden belőlem kiáramló jelet, hogy tetszik és izgat, amit csinál velem.  Elváltunk egymástól és a kocsi is megállt. - Megérkeztünk. - lihegte csendesen. - Nem akarok kiszállni.

- Én se. - és ezzel adtam meg magam. Bele egyezésemet adtam az egész dologba és tudatára adtam, hogy vágyom rá.

- Muszáj lesz.

- Tudom.

A hajamat gyönyörű féloldalas kontyra csináltatta meg. A ruha hosszú vörös színű volt, testhez simuló, baloldalamon hosszan kivágott. Mikor megvettük nem hittem volna, hogy ennyire jól fog állni és még az alakomat is ki fogja emelni. Soha se képzeltem el magam egy ennyire sexy ruhába. Én mindig az a sportcipős, farmernadrágos és pólós lány voltam. Kiléptem a fürdőből és megálltam az ajtóba. Megvártam Zico reakcióját, aki elégedett arckifejezéssel bámult vissza rám egy elismerő füttyentés kíséretében. Egy sexy mosoly jelent meg arcán és miközben inge úját gombolta be, lassú, lomha léptekkel közeledett felém. Pár centi választott el minket egymástól. Karomat felemeltem és megigazítottam a nyakkendőjét.

- Most már jól vagy. - mosolygottam rá ő pedig átölelt és magához húzott. Frissen borotvált arcához érintettem orrom és magamba szívtam férfias after shave illatát. Egyik kezem mellkasán pihent másik kezem pedig lapockáját simogatta.

- Tökéletesen nézel ki. - suttogta fülembe.  Hangjától libabőrös lettem és nem akartam tovább türtőztetni magam.

- Te se vagy rossz. Zico figyelj, ha haza jöttünk én szeretnék… öhhmmm… izééé tudod. - perverz mosoly jelent meg arcán.

- Tisztában vagyok vele.

Dühösen szálltam ki a kocsiból a nyomornegyed kellős közepén. Tiltakozóan megálltam a romos tömbház előtt, amibe készültünk belépni. Zico megragadta a karom és próbált befelé vonszolni. Ellenkeztem és kezemet kirántottam erős öleléséből. Gyűlöltem és legszívesebben ott helyben átvágtam volna a torkát, nevetve néztem volna végig szenvedését. Összefont kezekkel álltam előtte ő pedig kezdte elveszíteni türelmét. Újra megragadott erősebben.

- Nem megyek! - üvöltöttem a képébe. - Te már megint csak szórakoztál velem. Még hogy lelki támaszként kellek neked. Nem azért hoztál te magaddal Kínába hanem azért, hogy eladj. Te utolsó aljas disznó. - mellkason vágtam a szabad kezemmel, de ő lefogta azt is.

- Elmondtam neked, hogy ma tudtam meg, hogy mit akarnak. A főnököd vagyok nem pedig a szeretőd és azt teszed, amit én mondok. - egy illegális mérkőzésre hozott. A kínai hatóságok már régóta kutatják a szervezetett, a helyszínt és az embereket, de soha se jutottak eddig még nyomra. Azért is akarták felszámolni az egészet, mert megannyi áldozatott követelt már a halálos rendezvény. De a harcosok mégis mennek. Küzdenek, mert hatja őket valami vágy, amit sokan nem tudnak megérteni. - Ott fogsz mellettem ülni és végig nézed. Fogadod a fiút és elmész vele. Kell a pénz.

- Rohadj meg. Gyűlöllek! - könnyes szemekkel néztem rá, de mintha őt meg se hatották volna a szavaim.  Elárultnak éreztem magam. El rontott mindent ami kezdet kettőnk között ki alakulni.

- Tessék. - belenyúlt a zsebébe és egy kékszínű pirulát nyomott a kezembe. - Edd meg! Nyugi semmi bajod nem lesz tőle. Nem drog. - nem akartam neki hinni, de kénytelen voltam újra bízni benne. Bekaptam és lenyeltem.  Megsimította az arcom és bentebb invitált a romos épületbe. Belülről se volt különb, mint kívülről. Penész és dohszag terjengett a levegőben, amitől felfordult a gyomrom. A pincébe mentünk le, ahol még rosszabb volt a helyzet azzal, hogy férfiak izzadságszaga terjengett a levegőben ezzel a büdös szaggal együtt. Hányingerkeltő volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy megálljak a faltövénél és kiadjak magamból mindent. Megálltunk, ahogy a pincébe leértünk. Egy alacsony öregember közeledett felénk és tárt karokkal fogadta a mellettem álló bűnözőt.

- Ő az a lány? - kérdezte Zicot végig mérve rajtam. Bólintott. - Szebb, mint a képeken. - képek? Milyen képek? Zico csak meghajtotta a fejét. A férfi elment mi pedig helyet kerestünk és leültünk. Némán szótlanul ültem mellette és nem akartam felfogni az egész helyzetet. Nem is kellett. Pár perc múlva szédülni kezdtem. Összefolyt férfiket láttam mindenütt. Félelmetes árnyakat és Zico erős, ölelő karjainak érzését…

Egy szobában tértem magamhoz. Egy elegáns szállodai szobában. Ruhában feküdtem, de fotelban ülő felajzott férfi mást akart. Felültem az ágyon és összehúztam lábam majd átkaroltam. Félve néztem az izom kolosszusra és menekülő utat kerestem. Az ismeretlen, perverz mosollyal állt fel előttem és vetkőzött le. Meztelenül állt és várta, hogy kényeztessem.

-Szeretném előtte használni a mosdót. - nyögtem ki. Fejével az ajtó felé biccentet én pedig siettem befelé rajta. Magamra zártam az ajtót és bele néztem a tükörbe. Az a rohadék elkábított. Ökölbe szorult kezem és halkan sírni kezdtem. Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs. - Meg kell menekülnöm. - suttogtam. A szekrényeket nyitogattam hátha találok bennük valamilyen éles tárgyat, de üresek voltak. A combhoz nyúltam, amihez egy kisebb kés volt szíjazva, de sajnos az már nem volt ott. Az ujjamra tévedt pillantásom. Zico gyűrűje volt rajta. Eddig ezt nem vettem észre és nagyon reméltem, hogy leendő partnerem se. Kinyitottam a tetejét és fehér por volt benne. Ismertem annyira őt, hogy tudjam mi az. Segít. Ilyen helyzetbe taszít, de mégis segít. Eszembe jutottak szavai. Már reggel tudta mi lesz és megígérte, hogy vigyázni fog rám. Ezek szerint tényleg nem tehetett mást. Kimentem az ajtón. Megálltam pár másodpercre, hogy szét tudjak nézni a szobában. Megláttam a minibárt és rögtön felé vettem az irányt. Ideges voltam, de lépteim nem ezt mutatták. Sexyn szedtem a lábam előtte, hogy még ne is sejtse, hogy mire készülök. - Egy ital jól fog esni előtte. - mondtam búja, sexre csábító hangon és töltöttem mindkettőnknek. Az övébe bele öntettem a port, és ahogy elmentem előtte úgy sétáltam vissza hozzá. Oda adtam neki, de ő poharat cserélt velem. Koccintottunk majd meghúzta a tartalmát. Mosolyogva nézett rám. Megfogta a csípőm és magához húzott. A por lassan hatni kezdett. Elengedett, pislogott és a szemét dörzsölte. Imbolyogni kezdett jelezve, hogy hatott és nem sokára mély álomba fog merülni.  Fél perc múlva már a padlón feküdt.