5.rész

Kiszálltunk a kocsiból én pedig ámulva néztem a hatalmas, nagy épületet. El se akartam hinni, hogy ott állok előtte és nem sokára belépek ajtaján. Minden napom itt fogom kezdeni. Öröm vette át a szívemen a hatalmat, a félelem eltűnt, elűzte őt lelkem legsötétebb zugába. Zico magabiztos léptekkel indult meg mellettem én pedig bámészkodva mentem utána egészen az igazgatóig. El se akartam hinni, hogy hol vagyok. Olyan volt ez az egész, mint egy álom, amiből nemsokára fel kellek és a szörnyű, minden napokba találom magam, ahol monoton életemet kell fojtatnom.

Bementünk. Bemutatott neki majd kiküldtek a folyosóra, míg megbeszélték a részleteket. Kicsit fájt, hogy én nem hallhatom, hisz az én életemről volt szó. Leültem és csipkedtem magam, hogy tényleg itt vagyok. Titkon reméltem, hogy majd valamelyik B.A.P-s fiú erre fog jönni, de sajnos csak a Secret látogatott el arra, míg ott ültem. Kíváncsian bámultak meg, majd mosolyogva indultak tovább. A kezem kezdtem el babrálni mikor nyílt az ajtó és Zico lépett ki rajta egy lánnyal, aki talán annyi idős volt, mint én.  Magas, vékony lány volt, arca tökéletes, hófehérbőréhez jól illet a vörös rúzs, ami a szájára volt kenve. Ő volt az a lány, akit minden fiú szeretne megkapni. Törékeny testén jól mutatott a térdig érő egybe ruha. Megirigyeltem. Én is szerettem volna olyan lenni, mint ő.

- Ő itt Szongjon. - mutatta be. - El fog kísérni a teremhez és az öltözőhöz. Ő fog neked minden nap segíteni, amiben csak kéred a segítségét. Ma este pedig a klubban várlak este tízre. Délután Szongjonnal elmész venni pár ruhát a tánchoz és abban szeretnélek látni. Most pedig menj és gyakorolj! - mondta hivatalosan. Meghajoltam előtte és elindultunk az öltöző felé.

- Szia, a nevem Jessi. - hajoltam meg a gyönyörű lány előtt barátságosan.

- Szia, én Szongjon vagyok. Európai vagy igaz? - bólintottam.

- Hánykor megyünk vásárolni? - a lány elgondolkozott.

- Hmmm.. nem is tudom… Majd ha végeztél, akkor szólsz és elmegyünk. Talán ez lesz a legjobb.

- Igen.  

Az este vészesen talált meg engem. Nem halogatta érkezését. Elkapott és magával ragadott. Ismét a nyomornegyedben voltam majd a klub felé tartottam ahol Zico már felajzottan várt egy szobába. Nem egy szoba volt. A klub egy részét kiürítette. Egy színpad volt azon a részen és egy rúd. A színpad előtt pedig egy szék, mellette egy asztal, ami tele volt jobbnál jobb italokkal. Kiléptem és a zene megszólalt ő pedig mosolyogva nézte, ahogy rázni kezdem testem. Kellemetlenül éreztem magam és kicsit lámpalázam is volt.  Ahogy ott ült és végig nézett rajtam, idegesített. Intett, hogy menjek le hozzá. Lementem nyugtalan arckifejezéssel, és ahogy közelebb léptem hozzá az ölébe rántott. Megéreztem kemény férfiasságát és arcomba vérszökött. Ő csak mosolygott, de én menekülni akartam. Hiába tetszik ez a férfi, nem akarok, akkor se az övé lenni úgy. Nem mertem megmozdulni pedig jól tudtam mit akar. Nem adom meg neki az örömet és nem fog belőlem egy táncos kurvát csinálni, még akkor se, ha csak ő neki kell táncolnom. Pár percig mozdulatlanul ültem az ölébe. Illatát mélyen a tüdőmbe szívtam. Férfias és mégis olyan édes. Arca megfeszült és várt. Feltérképeztem újra és újra hófehér bőrét. A zene tovább szólt megrészegítve ezt a pillanatot. Erotikus hangulat keletkezett és csak előre kellett volna hajolnom ahhoz, hogy kezemmel haját markoljam és szenvedélyesen csókoljam húsos ajkait.

- Színpadon vagy csak vadcica? Hmmm… ezt megjegyzem. - zökkentett ki mély sexre felszólító hangjával. Elengedett én pedig visszatértem és újra táncolni kezdtem. Nem figyeltem rá. Máshol jártam képzeletben, más ruhában, nem ebben a zavaróan túl sexy öltözékben. Csak a zenét figyeltem. A szemeimbe lassan könnyek gyűltek a szégyentől, de hisz ez csak tánc, semmi más. Vágytam rá és igazából nem is értettem miért szégyellem magam, hogy táncolnom kell neki. A pénz miatt. Ha nem lett volna pénz az ügyben talán jobban éreztem volna magam.

Egy óra múlva kimerülten ültem le a színpadra. Ő felállt pohárral a kezében és oda nyújtotta azt nekem. Ittam belőle, de ahogy megéreztem az alkohol ízét kiköptem. Vízre vágytam nem alkoholra.  Nevetve állt félre. A testem vizes volt az izzadságtól a lábaim pedig remegtek a fájdalomtól. Felállított.

- Kár, hogy alá írtad a szerződést, vagy, hogy bele írtam azt a szarságot, hogy nem nyúlok hozzád, mert most úgy megbasználak. - simogatta a karom én pedig rémülten néztem rá. Megsimította az arcom és megpuszilta a homlokom. Meglepődtem tettén. Mintha nem is ő kényszerített volna ebbe a helyzetbe. Olyan volt, mint egy szerelmes, de talán csak azért tette, hogy megbízzak benne, ő pedig majd szépen a földbe tipor. Vagy az is lehet, hogy csak az alkohol miatt volt ilyen.  - Itt a pénz. - nyomot egy borítékot a kezembe. - Nem hittem volna, hogy ennyire jó leszel. Beszélgethettünk majd róla egy hét múlva, hogy többet kapjál. - elengedett én pedig megálltam előtte. - Menj haza és pihenj. - meghajoltam és elindultam kifelé.

Csendesen nyitottam ki a bejárati ajtót. Azt hittem Meli alszik, de nem így volt. Beléptem a házba és öt férfi nevetése ütötte meg a fülem, illetve az ő boldog kacaja. Hmmm… legalább boldog. JiYong minden nap boldoggá teszi őt és emlékezteti arra, hogy mennyire szereti. Bárcsak velem is ez lenne! Bárcsak én is találnék egy ilyen fiút!

- Sziasztok. - köszöntem nekik csendesen. Elhallgattak majd Meli felállt és magához ölelt.

- Szia. - az arcom kezdte el fürkészni. - De szépen ki vagy sminkelve. Hol voltál? - megráztam a fejem.

- A főnökkel volt egy kis dolgom. - mosolyogtam keserűen. - El kellett kísérnem valahová. - T.O.P jött oda hozzánk.

- Csatlakozol?- kérdezte buja, mély hangján, édesen. A szemébe néztem mosolyogva.

- Szívesen, de nagyon fáradt vagyok és holnap hosszú napom lesz. Inkább aludni megyek. Jó éjszakát. - elindultam a szobám felé, de utánam jött. Elkapta a karom és megfordított.

- Öhmmm… én csak… - kérdően tekintettem rá. - Nem lenne kedved valamelyik este eljönni velem vacsorázni? - vakarta tarkóját és a földet bámulta. Halvány mosoly jelent meg az arcomon a látványtól.

- Persze. Szívesen. De csak ilyen késő esténként érek rá. - felcsillant a szeme.

- Nem baj. Tudok főzni. - bólintottam.

- Akkor benne vagyok. Jó éjt.

- Jó éjt. - beléptem az ajtón és magamra zártam.

A kocsi megint ott várt reggel. Sóhajtva néztem ki az ablakon miközben Meli dudorászva készítette a reggelit. Leültem az asztalhoz és figyeltem. Olyan ártatlan és békés. Boldog, hogy itt lehet, én pedig teljesen elhanyagolom, de ha tudná, mit művelek, örökre elveszíteném. Nem szólna, hozzám többet én pedig egyedül küszködnék a világban, miközben Zico minden egyes nap kihasználna. Boldogtalanul kortyoltam bele a narancslevembe és néztem tovább barátnőm. Ő máshogy alakította ki az életét. Jobb útra lépett és nem hajtotta őt az a vágy, hogy élet nélkül fent maradjon. Ő győzőt, én vesztettem. A sötétségbe maradtam, ahol ezer meg ezer éhes fenevad, vad tekintette figyel, és egyetlen mozdulattal meg tudnának ölni. Elém rakta a reggelit, de a szégyentől nem tudtam sokat enni. A telefonom megcsörrent jelezve, hogy Zico türelmetlen. Felálltam, elköszöntem barátnőmtől és indultam lefelé.

Nem volt egyedül a kocsiban. Mellette volt Kazuma és engem vártak. Féltem tőlük. Síri csendben ültek a limuzinban, Zico pedig komoly arcot vágott. A feszültség mi körül vett minket, kézzel fogható volt. A szívem kalapált és alig vártam már, hogy kiszálljak és mehessek táncolni.  Nem a TS felé tartottunk. A nyomornegyedbe mentünk ahol már annyi kínt át kellett élnem. A szívem egyre gyorsabban vert és lélekben felkészültem minden lehetséges dologra, ami engem ma várni fog. Megállt a kocsi mi pedig elindultunk az épület felé. A dolgozó szobájába vette az irányt és intett Kazumának, hogy távozzon. Némán álltam előtte és vártam. A számítógép feledt görnyedt és lázasan gépelt valamit. Komoly volt, túlságosan. Féltem tőle.

- Munkád van. - jelentette ki hűvösen. - Ma nem mész táncolni. Este várlak a klubban, de előtte meló van. - elém dobott egy képet. - Látod azt a férfit? - bólintottam. A férfi a képen kb. 25 éves lehetet. Haja tökéletesen állt, stílusa elegáns. Arca gyönyörű szép, nem éppen rossz fiúhoz illő. - Drogban utazik. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy kicsíped magad és elmész hozzá alkudozni. Ha csinos lányokat küldök, akkor mindig kevesebbet kér a cuccért. - egy kést nyújtott felém. - Ha bepróbálkozik, szúrd meg és nagyon gyorsan tűnj el, de az üzlet legyen meg, a többit majd én elintézem. - elvettem a kést. - Mindjárt visszajön Kazuma pár ruhával. Öltözz fel és sminkeld ki magad, mert eléggé gyászosan nézel ki. - mérges lettem nagyon is. Többet nem nézett rám, a számítógépébe bújt. Megnéztem még jobban a képet. Ez a férfi Zico is lehetne olyan helyes, de mégis mindketten olyan veszélyesek.

- Kell még valamit tudnom? - kérdeztem és nem vettem le tekintettem a képről. Zico rám nézett, de nem foglalkoztam vele.

- Nem, nem kell. Oda mész, alkudozol és ennyi.  De ha úgy döntesz, maradsz az after partyn akkor vigyél gumit is. - perverz mosoly húzódott arcára. Felugrottam, a szék pedig eldőlt, hangos csattanással érkezet a földre. Mérhetetlen düh volt bennem e miatt a kijelentés miatt. Megalázva éreztem magam. Kezeim ökölbe szorultak, annyira, hogy az már fájt.

- Dögölj meg! - sziszegtem. Zico megdermedt pár perce a meglepetéstől majd higgadtan fel állt és hozzám sétált. A hátam mögé ment és felállította a széket majd arrább tette. Vészesen közeledett felém, de nem volt időm megfordulni. Alfelével az asztalhoz lökött és hozzám préselte magát. Hátamat lefelé kezdte nyomni én pedig kénytelen voltam kezeimmel megtámaszkodni abban az asztalban, aminek pár másodperccel ezelőtt neki ütköztem. Hajamat elseperte a nyakamtól. A fülemhez hajolt.

- Ne beszélj velem így. - suttogta félelmetesen és teste az enyémen volt. - Egyetlen mozdulatomba kerülne csak, hogy te könyörögj a kéjtől miközben én a lábad között fekszem.  Ha továbbra is ilyen leszel, velem meg foglak büntetni és a szerződés semmis lesz. - kopogtak az ajtón és Kazuma lépett be. Zico nem mozdult, tovább szorított.

- Uram… - elakadt a szava.

- Tűnj el Kazuma! - szólt rá mérgesen. Az ajtó nyitódott majd újra becsukódott. Végig simított gerincemen, engem pedig fogságba ejtett egy különös érzés. - Úgy megkóstolnálak, de van egy érzésem, hogy nem sokára te úgyis önként és dalolva fogsz az ágyamba bújni.

- Beképzelt, öntelt, egoista pöcs. Akkor se mennék el veled, ha te lennél az utolsó ember a földön. - az én szavaim nem voltak annyira higgadtak, mint az övé. Egy mérges kígyó veremben is több kedvesség van, mint amit abban a pillanatban mondani akartam neki. Zico felnevetett.

- Majd meglátjuk, de a szádra vigyázz vagy nagy bajba fogsz kerülni…

Fekete, térd föléig érő ruha, tűhegyes magas sarkú cipő, hajam göndörre megcsinálva, sminkem kihívóan elkészítve. Maga biztosan szálltam ki a kocsiból és indultam a férfi felé. Ott állt előttem méreg drága öltönybe és öltöny nadrágba. Fehéringe félig gombolva és tökéletesre gyúrt teste kilátszódott alóla. Haja ugyan olyan tökéletességgel volt megcsinálva, mint a képen. Egy mosoly húzódott arcára mikor meglátott. Ahogy oda értem hozzá, meghajoltam előtte majd napszemüvegemet levettem.  A szívem zakatolt. Nem értettem én semmit sem ehhez a világhoz, de Zico azt mondta, minden el van, intézve csak az árat kell lentebb vinni és meg kell nézni a drogot, nehogy becsapjon. Tanítottak rá, de semmi kedvem nem volt már akkor se ezzel foglalkozni.

-A nevem Choi JiHoon. És a tied, ha szabad tudnom? - megfogta a kezem és egy csókot lehelt a kézfejemre. Nyálas volt és behízelgő. Undorítónak tartottam.

- Jessica Denem. - mondtam egyszerűen és elrántottam a kezem. Behajolva maradt és egy félmosoly jelent meg arcán. Kazuma feszülten nézett. Ő is eljött velem, hogy ha történne egy kis baki, akkor ott legyen mellettem és megvédjen.  - Nem bájcsevegni jöttem. Hol van? - mondtam határozottan. Kiegyenesedett és a mosoly nagyobb lett az arcán.

- Tetszel nekem. Azt hittem az európaiak gyávák, de te eddig nem voltál az. - a nézése undorítóvá vált. A szemével vetkőztetett le. Nem akartam. Elindultam a dobozok felé, ő pedig követett.

- Ezek azok? - kérdeztem.

- Igen! - rátettem a fadobozra kezem és határozottan rá csaptam.

- Nyissák fel!  - adtam ki a parancsot, JiHoon pedig intett két izompacsirtának. Felnyitották. Kivettem egy zacskót felnyitottam és megkóstoltam, mint aki ért hozzá. Rohadtul nem értek hozzá.

- Kazuma! Gyere ide. - oda jött hozzám és felé nyújtottam. Megkóstolta és megrázta a fejét, úgy, hogy senki ne vegye észre. Én is gondoltam, hogy nem jó, mert amiket kóstoltattak velem jókat azok nem ilyenek voltak. - Mi ez? Kokain? - JiHoon bólintott. - Hát ez nem az! - csattantam fel. Földhöz vágtam a zacskót, tartalma a földön hevert, befestve fehérre a betont. Úgy viselkedtem, mint egy amazonas pedig belülről szétpattantam már ezerszer a félelemtől. - Ez valami kevert szar. Zico tiszta kokaint kért és nem valami összekutyult szarságot. - kiabáltam. - Nincs üzlet. - JiHoon meglehetősen mérges lett a kijelentésemre. Vészesen közeledett és megragadta a karom.

- Pedig lesz… - sziszegte. - vagy meghalsz. - farkas szemet néztünk. Semmi épp kéz-láb ötlet nem jutott eszembe. Ha Zico most itt lenne, ő mit tenne? Megölne mindenkit.

- Jó rendben, de akkor engedj el! - elengedett én pedig elővettem a késem és a mellkasába dobtam. Emberei lefagytak, míg ő haldokolt Kazuma megfogott és elbújtunk egy olyan helyre ahol könnyebben tudjuk magunkat megvédeni az eljövő harctól.

- Szép dobás, de most túl kell élnünk. - és elhangzott az első lövés. A fülem csenget a zárt épületben elhangzott lövés miatt. Kazuma lenyomott a földre és kissé felállt a láda mögött, hogy tudjon lőni. Talált. A többiek is lőttek rájuk. Elvettem a társamtól az egyik fegyvert és én is lőni kezdtem. Meglepett milyen jó vagyok.  Öt perc múlva a zsaruk zavartak meg minket mi pedig, mint a vad melyet ragadozó üldöz, úgy rohantunk kifelé a raktárból. - Gyere Jessi! - kiáltott Kazuma én pedig rohantam utána. - Ne nézz, hátra gyere. - hallottam, hogy a rendőrök már alig vannak tőlem pár méterre. A cipő már rég lement a lábamról és mezítláb rohantam miközben a ruhám egyre fentebb csúszott. Kazuma bele ugrott a folyóba én pedig követtem. Az utolsó percben egy golyó érte a vállam. Fájdalmasan nyögtem fel és ájultan estem a vízbe…